2016. szeptember 30., péntek

Malomvölgyben jártunk!

Gyönyörű őszi idő segítette az óvodai kirándulást. Sajnos a kicsiket otthon hagytuk, de majd év végére  nagyobbak lesznek, és ők is felszállhatnak egy minket szállító külön buszra.

Most kettő jött értünk, kényelmesen elfértünk s alig vártuk, hogy kiérhessünk a természetbe. Bandukoltunk, eltévedtünk, megfordultunk, megérkeztünk. Első dolgunk természetesen az evés, ivás volt, tettük ezt rendben, de nem csendben. Miután gyönyörűen elpakoltunk magunk után, szemetet sem hagytunk sehol, elindultunk felfedezni. Megjegyezem a gyerekek nagy bánatára, hiszen a játszóteret nyomban kikerültük. Helyette igyekeztünk felfedezni, nagyítóval, messzelátóval apró s messze levő dolgokat keresni, kutatni, leskelődni, gyűjtögetni, dombra és kilátóba mászni, ott fent félni, fák törzseit nyomatokkal megörökíteni.

Érdeklődve figyeltük, milyen  lassan csúszik a narancssárga pucér csiga,   a horgászok hogyan dobálják a csalit a tóba, no és a molnárkák mennyit sasszéznak a víz tükrén.

A négy csoport négy felé ment, négy féle utat járt, de a busznál összeakadtak a fáradt vándorok...

Jól éreztük magunkat nagyon...a baj mindig az, hogy ebédre vissza kell érni...



Megörökítettük magunkat: